1. Ne tűzz ki magad számára ésszerűtlen célokat, és ne állíts fel nevetségesen magas követelményeket magaddal szemben. Sarudi Detti coach

Gyakran azt gondoljuk, hogy folyamatosan cselekednünk kell, folyamatosan meg kell valósítsunk dolgokat annak érdekében, hogy versenyben maradjunk és elérhessük azokat a céljainkat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy boldoggá tesznek bennünket.

Nos, íme a kemény igazság…

Nem vagyunk robotok, akiket szuperhősökről mintázva rakott össze valami perverz teremtő, és akik célja a világ megmentése.

Nincsenek olyan szuperképességeink vagy különleges trükkjeink, amelyek egyetlen csettintéssel elintézhetnék a dolgokat.

Vannak napok, amikor úgy érezzük, hogy bármit képesek lennénk megtenni, de vannak olyan napok, amikor elfáradunk és egyszerűen szükségünk van a lustálkodásra.

És teljesen rendben van, ha egy-két napig azt mondod, hogy „no, most mindenki hagyjon békén”.

Nem kell állandóan „megmentenünk a világot”, néha az is elég, ha bennünket mentenek meg.

Tehát ne tűzz ki irreális célokat és ne próbálj meg megfelelni a saját magad által kiszabott őrülten magas követelményeknek.

Rendben van, ha el akarsz érni bizonyos dolgokat, de amikor meghatározod az elérhető céljaid és összeállítod a napi teendők listáját, ne felejts el magadnak is adni egy kis időt a feltöltődésre.

2. Gondold át a napi tennivalóid listáját

Nem az, amelyet arra használsz, hogy emlékeztesd magát a fontos dolgokra. Arról a teendők listájáról beszélek, amely előírja számodra, hogy egyik teendőről a másikra ugorj anélkül, hogy időd lenne pihenni vagy esetleg inni egy kávét.

Nincs értelme listát vezetni azokról a teendőkről, amelyekről tudod, hogy nem fogod tudni elvégezni.

De mégis ezt tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy haladnunk kell, mennünk, menetelnünk – minden legyen készen, mindent tegyünk meg és tegyük mindezt mosolyogva.

Tehát ha a főnököd elég őrült ahhoz, hogy a nap végén megkérjen, hogy másnap reggelre nyújts be egy jelentést, akkor mondd neki, hogy több időre van szükséged, különösen azokon a napokon, amikor nem érzed magad a legjobban.

3. Légy őszinte a valós érzelmeiddel kapcsolatban

Ne hagyj magadban egyetlen ‘eltemetett’ érzést sem. Fogadd el magadban és tedd mindenki számára láthatóvá a benned kavargó érzéseket.

Mondd ki, ha féltékeny vagy mások sikerére, mutasd ki ha szomorú vagy, mondd ki ha nagyon izgulsz, mert ez azonnal képes segíteni. Mondd el, ha feszült vagy valamitől.

Ha nem tudod, hogyan legyél őszinte a valós érzelmeiddel kapcsolatban, akkor ajánlom a naplóírást. Segít fokozatosan megnyitni az elméd és lelassítani a védekező rendszereid.

4. Térj vissza a valódi Önmagadhoz.

Néha annyira elmélyedünk a boldogsághoz vezető út keresésében, hogy elfelejtjük, mit is jelent a boldogság valójában – személyesen önmagunknak.

Gondold végig, miért csinálod, amit csinálsz?

Ez csak a pénzről és a felelősségről szól, vagy arról is, hogy gondoskodj a szeretteidről vagy hogy azt érezd, valamit létrehozol, teremtesz?

Válaszolj ezekre a kérdésekre és ha úgy érzed, hogy a valódi Önmagad ellen cselekszel, akkor szeretettel fordulj meg. Nincs ítélet.

Emlékeztesd magad, hogy rendben van, ha nem érzed magad boldognak a mindennapi munkád során, mert minden tevékenységed mögött nagyobb cél van.

5. Hagyj fel az összehasonlítgatással.

Ne feledd, önmagad vagy. Te magad vagy a legjobb Te. A lehető legjobbat teszed jelenleg. Senki sem élte át azt, amit te, senki sem tette azt, amit te, ezért senki sem fogja a cselekedeteid megérteni.

És az a jó, hogy senkinek sem kell megértenie, mert nincs szükséged senki jóváhagyására.

Ugyanez igaz másra is. Nem tudhatod, hogy min mentek keresztül. Tehát ne akard titokban megcserélni az életedet az övékével.

És ne feledd, nem kell a legjobbnak lenned mindenben, amit csinálsz.

Ha nem vagy szuper anya, az rendben van, főleg akkor, ha a gyermeked is teljesen rendben van ezzel, ha még mindig át kell ölelnie a takaródat és éreznie kell az illatod ahhoz, hogy elaludjon, amikor esetleg nem vagy otthon.

Nem igazán divatos manapság bevallani, hogy nem mindig érzed magad teljesnek, elégedettnek, boldognak és békésnek.

Azonban egyáltalán nem baj, ha így érzel.

Nem vagy egy robot színes vezetékből font érzelmekkel. Megijedsz, kiakadsz, aggódsz, féltékeny leszel, szorongsz vagy bármi mást érzel. De ettől még mindig fantasztikus vagy.

Olvasd el az áprilisi interjút velem a BCOOL Magazonban!

https://bcoolmagazin.hu/hiszek-benne-hogy-mindenkinek-jar-egy-szabadabb-es-boldogabb-elet/

Napjainkban egyre többen veszik igénybe különböző szakemberek segítségét, ha valamilyen régóta tartó elakadást tapasztalnak az életük egy bizonyos területén. Van, aki jobb vezető szeretne lenni, más pedig sikertelen a párkapcsolatában. Sarudi Detti életvezetési tanácsadóval és thetahealing oktatóval jártuk körül a témát, hogyan tud segíteni egy coach a nehézségeinken.

Szerinted miért éri meg az embereknek coachoz járni?

S.D.: A legtöbb embernek időről időre létre jönnek olyan élethelyzetei, amikor úgy érzi, hogy elakadásban van. Ez lehet egy egész komoly trauma vagy más sikertelenség, amivel egyedül nehezen boldogul. Legyen szó válásról, egy párkapcsolati nehézségről, önbizalomhiányról vagy esetleg egy ismétlődő minta felkutatásáról, illetve megváltoztatásának igényéről. Az emberek általában egy jobb életminőséget szeretnének elérni a coach segítségével. Ez valójában egy önismereti utazás, tele van olyan dolgokkal, amik felfedezésre várnak és az a lényeg, hogy ezt közben élvezzük is. Ha úgy érezzük, hogy szenvedünk, újra és újra elbukunk, legyen szó álláskeresésről vagy pártalálásról vagy egy nagy trauma ér minket, mindenképp az a jó, ha van mellettünk egy támasz, amíg át nem megyünk ezen a változási időszakon.

Ha valaki megkeres egy adott problémával, körülbelül hány alkalmat igényel, hogy megoldást találjon rá?

S.D.: Ez egyénenként változó. Hogy mennyire tudatos, milyen mintákkal, előzményekkel jön hozzám az illető, mind közre játszik abban, hogy milyen gyorsan tudjuk kibontani és megoldani a problémákat. Coachként soha nem adok konkrét tanácsot, mindig csak kérdezek. Mindenki egyedi és mindenki másként működik. Segítő szakemberként abban tudom támogatni, hogy felfedezze a saját útját, ami nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy folyamat. Ha konkrét célja van a segítséget kérőnek, akkor akár 4-5 alkalom után el is tudjuk érni a kívánt sikert. Van azonban olyan, akinél már az első alkalom egy olyan rávilágítást ad a saját helyzetére, hogy csupán egyetlen alkalmas konzultációra, egy másfajta nézőpontra van szüksége ahhoz, hogy megváltoztassa a saját életminőségét. Szerencsés, ha az adott személy pontosan tudja, hogy honnan hová szeretne eljutni. Ha azonban nem tudja, a folyamat is hosszabb időt fog igénybe venni. Természetesen a folyamat bármikor abba hagyható, ha az illető megkapta a választ, hogyan tud átlendülni az adott elakadáson. Ennek jele, hogy egészen másképp fogja látni saját magát, megváltozik a hozzá állása és a gondolkodás módja a problémával kapcsolatban.

Mit gondolsz, mennyiben más egy coaching, mint mondjuk egy pszichológussal történő ülés?

S.D.: Nagyon sokban különbözik a két irányvonal. Az egyik ilyen tényező például az idő. Ugyan mindkét esetben az elakadás gyökerét próbáljuk meg felkutatni, de coachként mindig arra törekszem, hogy a tőlem segítséget váró egyénnek ne okozzak több fájdalmat, nagyobb traumát azzal, hogy benne tartom egy olyan érzelmi, mentális állapotban, amit az előzmények felkutatása hozott a felszínre. Kevesebb időt töltünk a múltban, a megoldások felé vezetem, hogy mielőbb kiszabaduljon a negatív állapotból és új perspektívákat, lehetőségeket legyen képes felfedezni, amik előrébb viszik az életét a vágyai megvalósulása felé. Ezt a folyamatot jól feltett kérdésekkel tudom leginkább támogatni kiegészítve energetikai módszerekkel. Mindenki maga dönti el, hogy neki mi a legjobb, de külső szemlélőként olyan dolgokra is rá tudok világítani, amit a segítséget kérő egyén maga nem vesz észre. A kérdések teret nyitnak, melyre a felismerésein keresztül megleli a választ. A változás pedig az egyén választásával fog megtörténni. Van, aki rájön, hogy a saját életét például eddig azért nem úgy élte, mert a tudattalanban működő programok mozgatták, egyfajta autópilóta üzemmódban létezett eddig és próbált megfelelni másoknak. Az pedig, hogy ki tud-e belőle jönni, csakis a saját akaraterején múlik és azon, hogy hajlandó elköteleződni önmaga mellett, kilépni a komfortzónából. Minden régi berögződött mintát felül lehet írni. Természetesen a változáshoz idő kell, de valóban minden megváltoztatható.

Mi a helyzet akkor, ha valaki mondjuk egy nagyon mély gyászban van? Tud egyáltalán segíteni ebben a komoly elakadásban egy coach?

S.D.: Erre a kérdésre egy személyes tapasztalattal tudok válaszolni. Több, mint 10 évvel ezelőtt én magam is egy olyan élethelyzetbe kerültem, amelyben megjelent az egészen mély gyász. Egyedül maradtam az újszülött gyermekemmel, miközben elvesztettem a legnagyobb támaszomat, a páromat. Nagyon erős akartam maradni abban a helyzetben, hiszen felelős voltam a kisbabámért, ám mégsem voltam képes segítség nélkül kikerülni ebből a gyászállapotból. Nagyon sokféle segítőt kipróbáltam már, mire végül rátaláltam a coaching módszerre, ami ténylegesen segített talpra állni. Sikerült saját magamnak rájönnöm a mentorom segítségével, hogyan tudok túllendülni ezen az élethelyzeten és meglátni milyen más lehetőségek vannak. Később találkoztam a thetahealing módszerrel, amely nagyon gyorsan képes kihozni az egyént az adott érzelmi állapotból. Sokan úgy gondolják, ha valami nagyon fáj, arról nem illik, nem szabad beszélni másoknak, mert az szégyellni való dolog, pedig ez egyáltalán nem így van. Nagyon fontos, hogy ha valaki bajban van, elakad, ne érezze magát teljesen egyedül és ne engedje, hogy a fájdalom maga alá gyűrje. Legyen mellette valaki segítő, akár társ, barát, családtag, aki meghallgatja, ítélkezésmentesen. A legtöbb esetben ez is hatalmas segítség. Nálam mind a coaching, mind pedig a thetahealing módszert használjuk a gyógyulási folyamatok során.

Vannak jó néhányan, akik eléggé szkeptikusan állnak hozzá a life coaching (más néven életvezetési tanácsadás) tudományához. Neked van ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatod?

S. D.: Sajnos egyre több az önjelölt segítők száma, akik folyamatosan gyártják például a pozitív idézeteket a social média felületére. Van, akiknek ez is segít, de a valódi segítség szerintem azon múlik, hogy hogyan tudunk egymással összekapcsolódni. Ahhoz, hogy valóban tudjak segíteni a másiknak, ahhoz rá kell hangolódnom, biztosítanom kell számára azt a teret és légkört, ahol biztonságos módon meg tud nyílni, ahol érzi, hogy csak rá figyelek. Azt közvetítem felé, hogy elfogadom a fájdalmát, nem pozitívnak tűnő klisékkel bombázom, hanem segítem megérteni és beazonosítani a problémát és rávezetem arra, hogy felismerje neki mi a legjobb és hogyan tud tovább lépni. Igen, volt olyan személy, aki szkeptikus és távolság tartó volt, mikor felkeresett, de ahogy elkezdtük a közös munkát, ez az egész megváltozott benne. Nagyon jól össze tudtunk kapcsolódni, és már az első alkalom után olyan pozitív visszajelzést adott, ami számára korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Segítő szakemberként kudarcnak éled meg, ha valakinél mégsem történik változás, hiába keresett meg?

S.D.: Aki hozzám fordul, annak mindig megpróbálok a legjobb tudásom szerint segíteni, de ehhez természetesen az is fontos, hogy a másik is akarjon változni, fejlődni. A pályám elején személyes kudarcként éltem meg, de aztán megértettem, hogy mindenkinek van választása. Ha a másik úgy dönt, hogy a szenvedés neki valamiért többet ad, mint a változás és ezáltal kell valamit megtapasztalnia, akkor nekem ezt el kell fogadnom. Ebben az esetben hiába az én segítő szándékom, nem fogunk előrébb jutni. Az életet helyette nem élhetem. Ha valaki elmegy tőlem és ugyanúgy folytatja az életét, mint korábban tette, az már nem az én felelősségem, hiszen ez az egyéni döntés miatt történik. Coachként a személyes fejlődésem része volt megtanulnom, hogy sajnos nem tudok mindenkin segíteni, de ez nem az én hibám. Volt olyan, hogy az illető felismerte az elakadás gyökerét, de azt mondta, számára ez borzasztóan fájdalmas, ezért ezzel nem képes tovább dolgozni. Akkor megértettem, hogy legnagyobb ajándék, amit adhatok másoknak azon kívül, hogy támogatom és inspirálom az embereket az az, hogy elfogadom a személyes választásaikat.